10. fejezet

(Bella szemszöge)

Az elkövetkező két hétben nem beszéltem Edwarddal. Az első napokban próbálta keresni a társaságomat, de sikerült elkerülni őt. Carlisle visszament a kórházba dolgozni, így ő kevesebbet volt otthon. Egyre több időt töltöttem Benjivel és kezdtem beleszeretni, vagy legalábbis nagyon megkedveltem. Alice örült, hogy lassan eldöntöm, kit választok, és a többiek is kezdtek beletörődni, hogy Edward és köztem vége mindennek. Olyannyira, hogy már-már én is kezdtem elhinni. És mintha egy kicsit zavart volna, de igyekeztem nem törődni vele. Emmett és Rosalie még mindig nem nézte jó szemmel a Bennel való kapcsolatomat, és egy hét múlva elutaztak Angliába, hogy kettesben lehessenek, bár sejtettem, hogy én is közrejátszottam ebben. Esme megnyugtatott, hogy nem engem nem szeretnek, hanem azt, hogy Bennel látnak és nem Edwarddal.
Jake-kel hetente egyszer tudtunk kettesben lenni, ilyenkor a kis hegyi tónál találkoztunk, itt biztonságban voltunk.
Általában Bennel jártunk vadászni, legalább ilyenkor magunk lehettünk. Sokat sétáltunk az erdőben és rengeteget beszélgettünk.
- Szeretnék kérdezni valamit – mondta egyik alkalommal, vadászat után. A fűben ültünk egy ki tisztáson.
- Csak nyugodtan – feleltem neki.
- Szerinted Edward feladta, hogy egyszer visszamész hozzá?
- Úgy tűnik – vontam meg a vállam. Nem tudtam mit válaszolni erre, mert nem voltam teljesen biztos benne.
- Csak azért kérdem, mert esetleg éjjel átmehetnék hozzád, ha nincs ellenedre. – Váratlanul ért a kérése, mert azóta a bizonyos alkalom óta, amikor Edward az altatóm zongorázásával megzavart minket és én a falhoz vágtam Bent, nem történt köztünk semmi a csókon kívül. Valahogy sosem volt rá megfelelő alkalom. A házban általában tartottunk attól, hogy valaki, főként Edward megzavar minket. És igazából én sem akartam elsietni semmit, főleg, mert az erdőben történt Edwarddal való csókunk után egy kicsit össze voltam zavarodva.
- Átjöhetsz – egyeztem bele végül. – Nincs abban semmi. Csak kérlek, halkan gyere! És takard el a gondolataidat Edward elől!
- Persze, nem kell figyelmeztetned rá. Egyébként is, igyekszem elkerülni őt.
Ezután visszamentünk a házba, Ben felment a szobájába, én pedig lent maradtam a nappaliban tévézni. Hamarosan Alice- jött le hozzám és leült mellém a kanapéra.
- Bella – kezdte. – Hogy vagytok Bennel?
- Miért kérded? – néztem rá meglepődve.
- Mert láttam, hogy elmész vele – mondta szomorúan és a nyakamba borult. – Úgy fogsz hiányozni.
- Nem volt szó köztünk ilyesmiről.
- Ma este fog megkérni rá. Pedig nem rég még azt hittem, hogy Edwardot választod, de most már nem vagyok benne biztos.
- És mégis miből gondoltad, hogy a bátyád lesz a nyerő?
- Hát… Emlékszel, amikor két hete felbosszantott és elmentetek az erdőbe, hogy ne előttünk veszekedjetek? – Naná, hogy emlékeztem, hogyan is felejthettem volna el?
- Igen.
- Nos, én azt előre láttam, de nem szólhattam bele. Tudom, hogy akkor történt köztetek valami. És már kezdtem örülni, hogy megbocsájtasz neki.
- Akkor azt is láthattad, hogy miért történt az egész. Hogy csak bizonyítani akart nekem.
- Nem ezért csókolt meg. És egyébként meg szerintem bizonyított is.
- Alice! – szóltam felháborodva. – Mégis kinek az oldalán állsz?
- A családomén. Látom, hogy szomorúak és mind azt várják, mikor múlik el benned ez a harag. Ne értsd félre, kedveljük Bent. De…
- Hagyjuk, Alice! Talán mégiscsak el kell mennem Bennel, ha együtt akarunk lenni. Így lesz a jobb mindenkinek. Edward is talál majd magának egy lányt.
- És te ezt csak úgy hagynád? Nem zavarna?
- Nem – hazudtam. – Az elmúlt két hétben nagyon megkedveltem Bent. Őt akarom. És most felmegyek, készülődnöm kell, tudod, este átjön. – Fogtam magam és felmentem. Útközben találkoztam Edwarddal, aki a földszintre tartott. Rám mosolygott, én hűvösen biccentettem neki, majd bementem a szobámba. Ledőltem az ágyamra. Az utóbbi időben annyira igyekeztem úrrá lenni az érzelmeimen, hogy már észre sem vettem, hogy magamnak is hazudok. Az Edwarddal való erdőbeli kis kalandom igenis felkavart. Nem múlt úgy el nap, hogy ne jutott volna eszembe a csókunk. Amikor Bennel csókolóztunk, akkor is csak Edward járt a fejemben, folyton összehasonlítottam őket. Tudtam, hogy nem helyes így gondolkodnom, de bíztam benne, hogy egyszer majd végre túllépek rajta. És Ben nagyon kedves fiú volt, nem akartam megbántani.
Úgy fél óra töprengés után felkeltem és elmentem zuhanyozni. Hajat mostam, megszárítottam, majd felöltöztem. Kiválasztottam egy fekete csipkés fehérneműt, bízva abban, hogy az ez az éjszaka majd végképp eldönti a sorsomat. Ezután folytattam az egyik kedvenc könyvem, a Büszkeség és balítélet olvasását. Éjfél körül halk kopogás hallatszott az ajtómon, majd Ben nyitott be.
- Bejöhetek? – suttogta.
- Persze, gyere! – válaszoltam neki. – Már vártalak. – Letettem a könyvet a kisszekrényemre, majd felálltam és odamentem hozzá. Átöleltünk egymást és egy csókban forrtunk össze. Kellem melegség öntött el és próbáltam csak rá koncentrálni. Amikor együtt voltunk, általában jobban sikerült, mint amikor magamban voltam. Egyre hevesebben csókoltuk egymást és végül az ágyon kötöttünk ki. Lábaimmal átkulcsoltam a csípőjét és magamhoz húztam. Éreztem, hogy ő is nagyon kíván már engem és valahogy tudtára akartam adni, hogy készen állok. Kicsit megemeltem a fenekemet és hozzádörgölőztem. Elváltak ajkaink és a szemembe nézett fátyolos tekintettel.
- Bella, ha nem akarod még, most szólj! – mondta. – Egyre nehezebb visszafogni magam.
- Azt hiszem, itt az ideje – feleltem neki és abban a pillanatban én is biztos voltam benne. – Csak legyünk halkan!
- Majd megoldjuk valahogy – mosolyogta el magát majd újra megcsókolt. Az egyik kezével támaszkodott, a másik kezével megszorította a combomat. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, én elkezdtem kigombolni az ingét, ő pedig benyúlt a felsőm alá és ott simogatott. Először csak a hasamat, majd feljebb csusszant a keze és a mellemen állapodott meg, majd lágyan cirógatni kezdte, amitől bizseregni kezdtem. Végire sikerült megszabadítanom az ingétől és is levette rólam a pólómat, majd finom csókokkal borította minden szabad porcikámat. Alig bírtam már magammal, teljesen fel voltam tüzelve. Felálltam, gyorsan levettem a nadrágomat és a szoba sarkába dobtam, mire ő is felbátorodva gyorsan levetkőzött. Gyönyörködve néztük egymást, majd Ben leült az ágy szélére, én pedig szembe vele az ölébe ereszkedtem. Soha nem tapasztalt izgalom járta át a testemet. Boldog voltam, hogy végre együtt lehetek vele és reméltem, hogy tényleg nem fog zavarni minket senki sem.
Nem akartam Edwardra gondolni, tényleg nem. Mégis, valahogy eszembe jutott, hogy mióta megismertem Edwardot, arról ábrándoztam, hogy ő lesz majd az első és egyetlen férfi az életemben. És a tudat, hogy itt van velem egy házban, néhány méterre tőlem, elvette a kedvem az együttléttől Bennel.
- Ezt nem tudom itt csinálni, nem haragudj! – húzódtam el tőle és felkaptam a köntösömet.
- Valamit rosszul csináltam? – kérdezte értetlenül, lefagyottan.
- Nem, dehogy. Csak tudod, ez a ház… - Nem bírtam folytatni.
- Értem – bólintott. – Edward az oka, igaz?
- Részben. Nem lenne helyes, ha itt csinálnánk.
- Ahogy akarod – válaszolta és felállt, hogy felöltözzön.
- Nem vagy mérges? – pislogtam rá boci szemekkel.
- Dehogy! Tudod, mire gondoltam?
- Sejtem – Tudtam, hogy most fog megkérni rá, hogy menjek vele Dél-Amerikába.
- Szeretnélek bemutatni a családomnak. Velem jössz? – Mély levegőt vettem és gyorsan számbavettem a lehetőségeket: ha nemet mondok és maradok, lehet, hogy elveszítem Bent. Ha viszont vele megyek, távol leszek a Cullenektől, akikre családomként tekintettem. És Edwardtól. Meg Jake-től. El kellett döntenem, hogy mit akarok, abban pedig nem voltam a legjobb akkoriban.
- Visszajövünk majd még? – kérdeztem.
- Persze. Akkor látogatjuk meg Carlisle-ékat, amikor csak akarod. De azt hiszem, jót fog tenni neked, és nekünk egy kis távolság innen. Végre egymással foglalkozhatnánk, anélkül, hogy azon kéne izgulnunk, hogy mikor tesz nekünk keresztbe Edward.
- Igazad van, azt hiszem. Rendben, veled megyek.
- Akkor reggel foglalok jegyet egy repülőre. – Boldogan átölelt és megcsókolt, de csak óvatosan, nehogy megint egymásnak essünk. Ezután visszament a szobájába, én pedig megkerestem Alice-t, hogy elújságoljam neki a nagy hírt, bár már úgyis tudta. És Esméékkel is közölni kellett, hogy elmegyek. A nappaliban találtam rájuk, Jasper és Carlisle sakkoztak, Edward Esmének zongorázott, Alice pedig a tévében nézett egy divatbemutatót. Mindannyian felnéztek, amikor észrevettek.
- Bella, de jó, hogy jössz! – örült meg Alice. – Holnap lenne kedved eljönni velem Seattle-be vásárolni?
- Szeretnék nektek mondani valamit – közöltem.
- Azt hiszem, én már tudjuk, mi az – mondta Edward. – Elmész Bennel Dél-Amerikába, ugye?
- Igen – feleltem és lehajtottam a fejem. Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz. Edward fogta magát, felállt és kivonult. Esme aggódva nézett utána, de Alice megnyugtatta, hogy csak egyedül akar lenni és hagyják.
- Biztos vagy benne, Bella? – állt elém Esme.
- Jobb lesz így. Látom, hogy nem tudtok megbékélni a helyzettel. Sajnálom, hogy csalódást okoztam nektek. Kedvelem Benjit.
- Mi is kedveljük, de mégsem megyünk vele – morogta Jasper, ami eléggé meglepett. Lesütöttem a szememet, Esme pedig kedvesen átölelt.
- Szeretünk, Bella. Bármikor visszatérhetsz hozzánk. Bár lassan mi is elmegyünk innen, de a számunkat tudod.
- Köszönöm. – Körbenéztem a szobában, és az arcukra volt írva, hogy nem ezt várták. Tudtam, hogy igazából arra számítottak, hogy végül Edward mellett kötök ki. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna. Azért sajnáltam Edwardot.


(Edward szemszöge)

Nem tudtam elhinni, hogy végül tényleg elmegy vele. Számítottam rá, főleg, miután Alice megmutatta a látomását, amikor Ben megkéri, hogy tartson vele és ő igent mond. Azt is tudtam, hogy miattam mennek el. Pedig már két hete nem is beszéltem velük. Nem mintha rajtam múlott volna, mert én próbáltam közeledni Bellához, de ő nem akarta a társaságomat. Ki kellett találnom valamit, amivel itt tarthatom Bellát. Majd’ beleőrültem a gondolatba, hogy mással lesz együtt. Amíg ember volt, nagyon óvatosan kellett hozzáérnem, nehogy kárt okozzak benne, de most, hogy már ő is halhatatlan, nem kell vigyáznom. Nem bírtam kiverni a fejemből az erdőben történteket és igazából nem is akartam. Hónapok óta az volt a legjobb dolog, ami történt velem. Még soha azelőtt nem éreztem ilyet, mint vele akkor. Vele akartam lelni az életemet, egyszerűen nem engedhettem el.
Ahogy járkáltam az erdőben, egyre másra jöttek az ötletek, majd mikor már felkelt a nap és kezdtem feladni több óra gondolkodás után, hirtelen megvilágosodtam. Siettem vissza a házba, hogy megkeressem Alice-t. A szobájában találtam rá, egy magazint olvasott.
- Edward, mi a baj? – ült fel az ágyon ijedten. – Nem láttam semmit.
- Nyugi, nincs semmi – csitítottam. – Szükségem van a segítségedre. – Röviden felvázoltam neki a helyzetet és a tervemet, ő pedig gondolkodás nélkül beleegyezett, szólt Jazznek is és nekiláttunk az előkészületeknek.


(Bella szemszöge)

Kicsit bizonytalannak éreztem magam. Nem abban, hogy Bennel akarok lenni, hanem abban, hogy Edwardék nélkül. Nem tudtam, mit fog kiváltani belőlem az utazás, hogy újra el kell válnom tőlük. Ben már alig várta, hogy menjünk, részben azért, mert már hiányzott neki a családja, részben mert már szabadulni akart a nyomás alól, ami Edward miatt nehezedett ránk.
- Holnap indulhatunk is – közölte vidáman másnap este. – Előtte még el kell mennünk vadászni a biztonság kedvéért.
- Rendben – egyeztem bele. – De a holnap nem jó.
- Miért? Bella, ha meggondoltad maga, szólj! Nem akarok rád erőltetni semmit.
- Nem gondoltam meg magam, veled akarok menni. Csak még el kell búcsúznom Jake-től. Nem baj?
- Nyugodtan. Akkor majd holnaputánra tetetem át a jegyeket. – Magához húzott és a szemembe nézett. – Ebben maradtunk. Már minden cuccunk össze volt pakolva, indulásra készen álltunk. Reggel felhívtam Jake-et, hogy délután találkozzunk a szokott helyünkön. Mikor közöltem vele a hírt, hogy elmegyek egy kis időre, nagyon elszomorodott.
- De visszatérek hamarosan – tettem a vállára a kezem.
- Akkor most te meg ez a Ben…
- Igen. Be akar mutatni a családjának, ezért is megyünk el.
- És Edward? Mit szólt ehhez?
- Nem örült, gondolom. Azóta nem láttam, hogy elmondtam nekik. - Csak most tűnt fel nekem is, hogy Edward nem próbált meg lebeszélni. – És veled mi van? – kérdeztem, hogy eltereljem a témát.
- Hát, éppenséggel jó hírem van – vigyorodott el szélesen. – Bevésődtem.
- Komolyan? – lepődtem meg. – És ki az a szerencsés lány?
- Múlt hétvégén voltunk Port Angelesben a fiúkkal, és egyszer csak megláttam őt az utca túloldalán. Eve-nek hívják, tizenhét éves és gyönyörű. Én nem is gondoltam, hogy ez ilyen. Mintha egy új világ nyílt volna meg nekem. Nekünk. – Barátom szerelemtől fátyolos szemébe néztem és furcsa érzés kerített hatalmába. Irigyeltem a lányt. Nem azért, mert Jacob őt szereti, hanem mert jön egy ilyen természetfeletti dolgot, mint a bevésődés és el van döntve a sorsa. Jake mesélte régebben, hogy ha a lány nem akarja, akkor nem kell együtt lenniük, de ez egy olyan valami, hogy miért ne akarná? Neki Jake a tökéletes társ.
- Gratulálok, és nagyon örülök. Ha visszajövünk, majd bemutatod nekem? Vagy mennyit tud ő a magunkfajtáról?
- Persze, már alig várom. Lassan beadagolom neki. – Ezután még beszélgettünk egy kicsit, majd nehéz szívvel elváltunk és elindultunk haza külön-külön.
Örültem barátom boldogságának. Igazán megérdemelte már, hogy viszonozzák a szerelmét, ha már én nem voltam rá képes.
Nem siettem vissza, ki akartam élvezni a táj szépségét. Akárhogyis nem szerettem eleinte, Forks és a környező erdő a szívemhez nőtt a hónapok alatt. Nem csak Edwardnak köszönhetően, hanem a természet szépségének is. Régen fura volt és nem tetszett, hogy minden zöld a mohától, de aztán megszoktam, sőt, tudtam, hogy rettentően fog hiányozni, ha elmegyek. Sok emlék gyűlt össze, többnyire szépek. Nem akaródzott elválni ettől a mindig esős és hideg kisvárostól. Hirtelen Alice bukkant fel előttem és megállított.
- Bella – kezdte. – Megtennéd, hogy nem kérdezel semmit, csak velem jössz?
- Valami baj van? – néztem rá értetlenül.
- Ne kérdezz semmit, kérlek! – Megfogta a karomat és húzni kezdett, én pedig engedelmesen követtem. Nem sokára ismerős helyre értünk. Azon a kis réten voltunk, ahova Edward az első randinkon elhozott. Elállt a szavam. Mindenhol gyertyák égtek, megszámlálhatatlanul sok, és a talajt fű helyett vörös rózsaszirmok lepték be, egyetlen milliméter kihagyás nélkül. Csodálatos volt. Közelebb mentem, a tisztás közepén rózsaszín rózsaszirmokból egy szív formálódott ki, itt nagyobb kupacban voltak egymásra szórva a szirmok és az egész szintén gyertyákkal volt körülvéve, ugyancsak szív alakban. Az egész káprázatos volt.
- Alice – fordultam barátnőm felé, aki kíváncsian figyelte reakciómat. – Mi ez az egész?
- Csitt – tette a szája elé a mutatóujját. – Rengeteg munkánk volt vele. Tetszik?
- Csodálatos. De mégis, ki csinálta ezt?
- Mindjárt megtudod. Élvezd! – Majd megfordult és otthagyott. Még mindig kábultan a látványtól leültem a szív közepére és vártam.