Friss hírek!

Hétvégén lesz friss!!!
Annyit szeretnék tőletek kérni,hogy legyetek szívesek leírni a véleményeteket,sokat segítene,és persze jobban menne a folytatás is:) Köszönöm!

2010. augusztus 9., hétfő

16. fejezet

(Bella szemszöge)

VÉGREVÉGREVÉGRE!!!
Elérkezett a várva várt nagy nap! – Hatalmasat nyújtózkodtam az ágyon. Hiába nem volt szükségem ilyesmikre, azért néha jól estek az ilyen emberi dolgok. A hagyományokhoz híven, Edward és én külön töltöttük az éjszakát. Hallottam, amint hajnal öt körül hazaértek a legénybúcsúról, aztán lélegzetvételnyi idő alatt Edward már a szobaajtóban állt és csillogó arany szemekkel mosolygott rám a világ legigézőbb mosolyával. Nem állhattam ellen neki, még ha akartam volna, akkor sem. Fogtam magam és hozzá futottam, felugrottam az ölébe és hosszú, szenvedélyes csókban forrtunk össze, majd lassan az ágy felé indult velem, én pedig berúgtam az ajtót magunk mögött.
- Jó reggelt, Szerelmem – köszöntött vőlegényem, mikor lélegzethez jutott, és letett az ágyra. – Hiányoztál.
- Te is nekem – suttogtam, és újra magamhoz vontam, hogy megcsókolhassam. Igyekeztem visszafogni magam, de annyira vágytam már rá, hogy képtelen voltam ellenállni a közelségének.
- Nyugi, édes – húzódott el egy picit és nagy levegőt vett, majd lassan kifújta. – Már csak néhány óra és összeházasodunk.
- Tudom – sóhajtottam. – De ez volt életem egyik leghosszabb éjszakája.
- És az utolsó nélkülem töltött, ígérem – nevetett fel és egy puszit nyomott a homlokomra. – Alice már tűkön ül, hogy nekilásson felöltöztetni és kisminkelni téged. Ilyenkor azt kívánom, bár ne tudnék belelátni mások fejébe. Te el sem tudod képzelni, milyen idegesítő tud lenni a húgom.
- Hidd el, én is tapasztaltam már. Ne feledd, én vagyok az ara, rajtam fog dolgozni egész nap.
- És biztos vagyok benne, hogy emberibb leszel egy igazi embernél – nyugtatott meg.
- Azt nagyon remélem. Nem akarom apáékat belekeverni ebbe az egészbe. Nem hiszem, hogy fel tudnák fogni. Renee tuti kiakadna, jobb meghagyni őket a saját világukban.
- Ebben igazad van. És minél kevesebb ember tud a létezésünkről, annál jobb. Na de most mennem kell, Alice mindjárt itt fog toporzékolni az ajtó előtt, és isten óvjon a haragjától, pláne egy ilyen nagy napon – nevetve felállt és az ajtóhoz sétált, míg én igyekeztem rendbe szedni magam. Kitárta az ajtót, és igaza volt, Alice már ott állt előtte, kezét kopogásra emelve, szemében türelmetlenség csillogott. – Gyere be, hugi – állt el az útjából Edward, és barátnőm belibegett a szobába, ügyet sem vetve bátyja széles vigyorára. Végignézett rajtam, elhúzta a száját, majd hatalmasat sóhajtott.
- Te jó ég, Bella! Hogy fogok én belőled embert varázsolni néhány óra alatt? – nyögött fel, majd hátra nézett. – Te meg hagyj minket most, legközelebb csak az oltárnál láthatod Bellát. Szóval ne leselkedj.
- Igenis – hajolt meg Edward, és még csak palástolni sem próbálta, milyen jót mulat barátnőmön, aztán el is tűnt.
Előre éltem az elkövetkező óráktól, és hamar kiderült, hogy nem alaptalanul. Alice először betessékelt a fürdőbe, hogy megmossa a hajamat, amit szerinte jobb lett volna rögtön leborotválni, mert még kopaszon is jobban mutattam volna, mint azzal a kóccal a fejemen. Ami mellesleg nem volt akkora tragédia, mint ő azt állította.
Mikor végzett a hajmosással, törölközővel szinte szálanként felitatta a vizet róla, majd nekiállt kikefélni. Nem volt annyira fájdalmas ez a művelet, mintha emberként érezném, de azért így sem volt kellemes. Kicsit csodálkoztam a viselkedésén, de nem firtattam, gondoltam, az előkészületek kimerítették. Ami persze butaság, mert ha valaki, akkor Alice leállíthatatlan, ha egy esemény meg szervezéséről van szó.
- Mondd, Bella – kezdte elgondolkodva hosszú csend után végre. – Utálsz engem?
- Ezt meg honnan veszed? – néztem rá elképedve a tükörben.
- Egyáltalán nem könnyíted meg a dolgomat.
- Mire gondolsz? – Tényleg nem értettem, mi baja.
- Nem látom rajtad a lelkesedést, ami ilyenkor elvárható lenne, és nem tudom, hogy ezt az egész hajcihőt utálod, vagy csak rám neheztelsz.
- Egyik sem. Semmi bajom se veled, se az esküvővel. Ami egy kicsit aggaszt, az a vendégek, hogy tökéletesen emberien viselkedjem, és ne akarjak megölni senkit.
- Emiatt nem kell félned, minden rendben lesz – felelte és tovább bogozta a hajamat, de nem lett vidámabb. Láttam rajta, hogy töri a fejét valamin, de reméltem, hogy magától is elmondja majd.
- Szóval? Mi nyomja a lelked? – kérdeztem néhány perc múlva mégis.
- Semmi. Néha bevillannak képek a fejemben, tudod, a szokásos, amikor valaki nem tud dönteni, és ez kikészít.
- És ki nem tud dönteni?
- Azt sem tudom. Mondom, csak képek, de túl rövid ideig látom őket ahhoz, hogy valamit is kivegyek belőlük. Nem számít, ez ma a te nagy napod, és nem foglak terhelni ezekkel – zárta le a témát és hozzálátott, hogy tincsenként betekerje és megszárítsa a hajamat. Tudtam, hogy a végeredmény zseniális lesz, úgyhogy nem kérdezősködtem, mi a terve velem. A látomásaival pedig majd foglalkozunk később, ahogy ő is mondta – döntöttem. Ha fontos lett volna, biztosan szól Carlisle-nak, és Edward is tudott volna már róla. Ezután egy fél percre eltűnt, és hallottam, ahogy leszól a nappaliban ülő Edwardnak, hogy ideje kirándulnia egyet, mondjuk, elugorhatna Kanadába, de ha csak a városba megy, az is megteszi. Aztán Emmett hahotázása következett, majd a bejárati ajtó csapódása, ahogy a két fiú kiviharzott. Alice mindenre gondolt, tudta, hogy Edward látja minden gondolatát, amíg a ház környékén van.

Amikor végzett a hajam felcsavarásával, nekem esett a sminkkészlettel. Először feltett egy kis halványbarna alapozót, aztán egy órán keresztül csinosította az arcomat, és megpróbálta minél emberibbé tenni a vonásaimat. Kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki belőle, és már nagyon vártam a többiek reakcióját. Sikerült beszereznie sötétbarna kontaktlencséket, sötétebbeket, mint a szemeim voltak az átváltozásom előtt, és azt mondta, hogy ezek rendesen eltakarják majd a vérvörös íriszeimet, és majdnem ugyanolyan csokoládébarnának fognak látszani, mint az igaziak. Arra kellett csak figyelnem, hogy azelőtt sikerüljön kicserélnem őket, mielőtt még feloldódnak a vámpírmérgemben. A végeredmény letaglózott, mikor végre végzett. Ekkorra már Rosalie és Esme is bent voltak a szobában, és ők is elképedve nézték a tükörképemet, Alice pedig büszkén csettintett a nyelvével.
- Na, most állítsa valaki, hogy nem vagyok csodatevő – tapsikolt örömében.
- Káprázatos vagy, Bella – sóhajtotta lenyűgözve Esme, Rose persze csak helyeselt, de tőle ez is felért egy dícsérettel.
- Még a hajadat is megcsináljuk, és aztán jöhet a ruha – folytatta Alice.
- Már itt vannak a szüleid, és Renee tűkön ül, hogy láthasson, de mondtuk neki, hogy Alice addig nem enged be senkit, amíg nem vagy tökéletes – mondta Esme. – De azt hiszem, most már szólhatunk neki, ha készen állsz.
- Persze – feleltem. – Azt hiszem, nem lesz semmi baj. – Kiment a szobából, én pedig izgatottan helyeztem be a kontaktlencséket, reménykedve benne, hogy van elég önuralmam, és nem fogom megkívánni anyám vérét. Vagy ha mégis, legalább ellen fogok tudni állni neki.
Alice addig elkezdte magyarázni Rosalie-nak, hogy hogyan képzelte el a hajamat, de nem igazán figyeltem rájuk, mert hallottam Renee lépteit egyre közeledni, és szívdobbanásai is egyre hangosabban visszhangoztak a fejemben. Mély levegőt vettem, és felkészültem az aznapi első komoly megmérettetésre.

2010. augusztus 3., kedd




Köszönöm szépen gicus16-nak

1.Köszönd meg és rakd ki a linkjét
2. 5 titok a töriről és rólam
3. Küldd tovább 5 embernek
4. Hagyj náluk megjegyzést

5 titok a töriről és rólam:
1. Drága Ramim biztatására kezdtem el írni még tavaly, akitől bocsi, hogy elhanyagoltam
2. Fogalmam sincs, hogy hány fejezet lesz még, és hogy alakul a töri
3. Van egy 3 éves tündéri kislányom, aki most kezdi az ovit
4. Szeretem a Twilight sagát
5. Igyekszem az olvasóim kedvében járni, de elég sok dolgom van/lesz,úgyhogy bocsi, ha nincs mindig időben friss

Akiknek küldöm:

Rami23

Igazából nem sok ismerősöm van ilyen téren... De küldöm minden blogolónak sok szeretettel:D